A napjainkban múzeumként müködő létesítmény az 1956-os forradalom idején is fontos szerepet töltött be, ugyanúgy mint az intézmény vezetője és annak helyettese. Mementó.
A Sziklakórházat a második világháború idején kezdték el kiépíteni. A már régóta használt –kezdetben óvóhelyként- hely első kiépített épülete a „K” jelzésű riasztóközpont volt,innen üzemeltették a Várnegyed légoltalmi szirénáit.
1941 és ’43 között a kibővítést,épitést megfeszített tempóban hajtották végre,míg végül 1944.február 20-án megnyílhatott. A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki : barlangteremből szoba lett, járatból folyosó.
„Nagy üzemben” 1944 májusa után kezdett el működni, az amerikai légicsapások után. A kórház legfőbb feladata az általános sürgősségi ellátás lett, a bombázások során megsérült embereket (épp úgy mint német,magyar katonákat ugyanúgy oroszokat is). A korszakhoz képest igen fejlett építmény rendelkezett saját áram fejlesztőgenerátorral, így röntgen felvételeket is tudtak ott készíteni,még akkor is, amikor már a felszíni kórházak áram hiány miatt erre képtelenek voltak. A kórházat a Szent János Kórház felügyelete alá rendelték, vezetőjének dr. Kovács István egyetemi adjunktust, sebész főorvost nevezték ki,aki megjárta a frontot is(orvosi vonaton teljesített szolgálatot). Helyettesének pedig a szintén katonaviselt dr. Seibriger András sebészorvost jelölték ki.
A kórházat 1945 júniusában bezárták. Az orvosok egy része Nyugatra menekült.Ez alól kivételt képzett dr.Kovács István és dr.Seibringer András. Őket a háború után eltiltották orvosi praxisuktól.
1945 után egészen 1948-ig a Vírus Oltóanyagtermelő Intézet vette bérbe. Az Intézet a háború után elterjedő kiütéses tífusz elleni oltóanyag gyártását tartotta legfontosabb feladatának. Ez Magyarországon és az egész délkelet-európai régióban egyedülálló volt, így jugoszláv exportra is termeltek. Az 1950-es évek elején a létesítményt titkosították. Az LOSK 0101/1-es rejtjelszámot kapta a „szigorúan titkos” minősítés mellé. A titkosítást csak 2002-ben oldották fel.
1956: A Forradalom kitörésekor ismét megnyitotta kapuit, ekkor vezetőjének dr.Máthé Andrást,kiváló sebészt nevezték ki. Helyettese ismét Dr.Seibringer András lett, aki megtehette volna,hogy disszidál,de inkább választotta –igazi orvosként- a sziklakórház feladatait. Felesége is mindhiába unszolta: hajthatatlan maradt. Máthé Andrásról az a fáma járja,miszerint nyakában láncon hordta az első fejlövéses sérült agyából kioperált golyót. A beteg végül felépült. Egyébként nem engedett amputálni,a legvégsőkig küzdött ennek elkerüléséért.
A szabadságharc leverése után a kórház 1956 decemberéig még működött.
Majd ezt követően –egészen 1962-ig- bővitették ezt a létesítményt,a hidegháborús félelmek kapcsán.
1962-től kórház, atombunkerként és polgári védelmi raktárként mükődött. Napjainkban már műzeumként üzemel,itt megismerheti a látogató a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórházának e cikkben röviden ismertetett történetét.
